Tegnap az Olasz Intézetben koncerteztek a világhírű velencei szólisták. 1959-ben alakultak és azóta 5 500 koncertjük volt a leírás szerint körben a világban.
Kettős érzéssel jöttem el, úgy éreztem, hogy csak csupa szólista játszik a zenekarban aki mind magára figyel és kevésbé egymásra. Bármelyikük kiállhat, sőt, ki is állt mint szólista és mint a nagyok, úgy játszottak. Ilyen gyors tempóban játszani kamarazenekart még nem hallottam. Viszont hangsúlyozom, sokszor nincsenek együtt, egymást nem várják meg, az első hegedű gyorsabban játszik mint a kíséret, de a végén mindig találkoznak - ha nem máshol, hát a kijáratnál biztos :).
Mindezt nagy örömmel teszik, ahogy az olasz mondja: con entusiasmo! Ez ellensúlyozza az apró lötyögéseket és nagyon jó hangulatot teremtettek. A technikai tudásuk magasan a magyar kamarazenekarok fölött van, most a Liszt Ferenc kamarazenekarra is gondoltam, akik ugymond világhírüek.
Ha valakinek alkalma van élőben is hallgatni őket, ne mulassza el. A youtube.com-on sok felvétel van velük, hallgassatok bele.
Arrivederci!
2009. október 27., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése