Ruha Istvánra emlékezve

Öt éve hunyt el a nagyszerű hegedűművész, Ruha Pista, akit világszerte talán kevesebben ismertek, mi viszont annál inkább. Az akkori Romániába bezárva, körbeutazta az országot és rendületlenül koncertezett.
Hatalmas repertoárja volt és teljesen uralta a hangszerét. Emlékszem, Kishinov-ban volt egy koncertje a Botosani-i kamarazenekarral,  ő volt a szólistánk. Pont nekem mutatott valamit a hangszeren amikor bejött a moldáv menedzser  a kopasz fejét simogatva, izzadtan és vörös fejjel közölte, hogy baj van Mester, mert nem a Mozart G-dúr hegedűverseny kottái vannak itt, amit addig próbáltunk Botosani-ban, hanem a Mozart A-dúr hegedűverseny zenekari anyaga jött el. Ruha egyet mosolygott, rám nézett, és azt mondta: "Akkor azt játsszuk, hát nem?!" A koncert tökéletesen lement, hatalmas siker volt. Ilyen volt Ruha Pista, nem lehetett meglepni. Mindent tudott a hegedüről.
Fantasztikus munkabírása volt. Volt olyan, egy este három hegedűversenyt is eljátszott: Paganini, Csajkovszkij és Mendelssohn-t mert így három gázsit kapott egyszerre. Mi, a zenekari tagok már rég elfáradtunk és a kijáratot néztük, miközben ő rendületlenül vette a kanyarokat.  A  világban még a nagyok sem csinálnak ilyet ma sem. 
A fizettsége olyan volt mint az akkori Románia: szűkös és kompromisszumokkal teli. Volt olyan koncert, amikor nem tudtak fizetni eleget és mert az igazgató jó kapcsolatban volt a vágóhíd igazgatójával, kiló húsokban fizették ki aminek nagyon örvendett. Gondoljátok el, milyen lenne ma ugyanez: 3 rúd Pick szalámival és 5 kg debrecenivel állítanának haza a zenészek esténként. Emlékszem, mikor Botosani-ban járt mint szólista, többször ebédeltünk együtt. Ma is reggelente abból a kávéscsészéből iszom a kávémat, amit tőle kaptunk nászajándékba személyesen, a ratosnyai Maros parton.

Ilyen volt Ruha István, világklasszis, sztárság nélkül.
Hallgassátok őt!